Vannak emberek, akik megihletnek. Vannak, akik
megnyugtatnak, hogy minden rendben lesz, és vannak, akik inspirálnak. Hogy egy
mondattól, egy mindent elmondó nézéstől úgy érzed, minden olyan egyszerű, és
tisztábban látod az utad. Nekem is van ilyen társam. Lelki társam. Nem, nem
szerelem, egy barátság. Egy egyszerű barátság, amely mégis többet jelent számomra.
Emlékszem, amikor először odaléptem hozzád. Akár hiszed,
akár nem, először úgy tűnt számomra, a hátad közepére se kívánsz. Aranyos
voltál, kedves, de nem voltál olyan közvetlen, ami persze érthető, ha egy
hiperaktív, folyton az aurádba mászó vöröses-szőke ugrál körülötted. Aztán
lassan megismerkedtük, megnyíltunk egymásnak, és végül örök barátságot
kötöttünk.
Az évek során nem találkoztunk annyit, amennyit szerettem
volna, de gyakran gondoltam rád, és igazán jólesett, ha néha beszéltünk
Skypeon, ha hallottam a hangodat, hogy minden rendben van Veled. Tudtam, hogy
merre vagy, hogy éppen milyen megpróbáltatások előtt állsz. Még ha nem is
mondtad, akkor is.
De most elutazol. Messzire.
Tudom, hogy sikerülni fog. Hogy helyt állsz, és leküzdöd a
megpróbáltatásokat. Élményeket és kedves emlékeket gyűjtesz majd, kiteljesedsz,
új barátokra lelsz, és talán még többre is, mint gondolnád. Minden nap látod
majd a tengert (amiért rendkívül irigy vagyok, de majd utolérlek én is :P). A
levegő is annyira más lesz. Új szokásokkal, emberekkel, helyekkel, helyzetekkel
ismerkedsz meg, de tudom, hogy minden egyes pillanatát élvezni fogod, és
feltöltődve jössz majd haza fél év múlva. De lehet, hogy egy év múlva.
Nem tudom. De azt igen, ha hazaérsz, én itt foglak várni. És
indulásra készen állok majd arra az útra, amit együtt elterveztünk. Nehéz lesz,
fárasztó, testileg és lelkileg megterhelő. De tudom, hogy a végén mindketten,
ha ott állunk a célban, tudni fogjuk, hogyan tovább. Ez lesz a mi
zarándokutunk. Én készülök rá. És már nagyon várom.
Végigcsináljuk. Nem másokért. Hanem saját magunkért.
Egyikünk sem várja el senkitől, hogy majd kihúz minket a gödörből, hogy majd
megment a szőke herceg. Mert hiszem, hogy a hőseink mi magunk vagyunk.
Tudom, hogy minden akadályt leküzdesz majd, és a
személyiségeddel, a mosolyoddal, a kedvességeddel és a törődésmániáddal jobbá
teszed majd a világot. És tudom, hogy ez az út, amely messzire visz, egy újabb
lépés a felé az álmod felé, ami minden nap ott lebeg a szemed előtt. És amiben
nemcsak te, de én is hiszek. Jó szerencsét! És mindent bele! :)
Szeretettel ölel,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése